Dr. Klenk Gusztávné
(szül. Adamkovics Annamária)
okleveles bányamérnök
(1944.12.14. Tótkomlós)
Oklevél száma: 77/1971.
Kelte: 1971. június 21.

VASOKLEVÉL JUBILEUMI DIPLOMÁBAN RÉSZEÜLT
Először 1948-ban akart „bányászkislány” lenni, mert bátyja a
Soproni Egyetem bányamérnöki tagozatáról első szünetre
hazatérve hozta és megtanította a Bányászhimnuszt és ő egy
fokossal közlekedve-énekelve ezt játszotta. De az élet – az
általános iskola Tótkomlóson és a debreceni Svetits Gimnázium –
ezt elfeledtette. Kitűnő érettségije dacára sem sikerült bekerülnie
az ELTE Bölcsész Karára, így dolgozni kezdett.
1963.09.30. – 1973.01.02. OKGT Geofizikai Kutatási Üzem Tellurikus csoport
Első munkahelyén az ország különböző pontjain kutatta potenciális
olajtároló szerkezetek meglétét az üledékrétegben, zömében
„robbantásos” módszerrel. De az előző évben budapesti geofizikus
hallgatók nyári gyakorlataként kipróbálták, hogyan vizsgálhatók a
rétegek mágneses/elektromos erőtér hatása alá helyezve és a
kedvező tapasztalatok alapján Mágneses és Tellurikus-csoport
alakult, melyben az egyetemisták helyére polgári alkalmazottak
kerültek, közöttük ő is. Módja volt rengeteget tanulni a vállalatnál
zajló belső képzésben, lehetősége volt minősítő-vizsgákon részt
venni. Így nyert egyetemi felvételre ajánlást, szakmai előmenetelt:
Számoló 1963.09.30. – 1965.04. 01.
Kiértékelő II. (műszaki középkáder) 1965.04. – 1968.03.01.
Önálló kiértékelő 1968.03.01. – 08.30. (Ekkor GYES-re vonult)
1965. szeptemberében felvették a miskolci NME Bányamérnöki
Karának bányaművelő szakára. A szakosodáskor nem forszírozta,
hogy geofizikus bányász legyen, hiszen cége sem ellenezte és
emberi kapcsolatai is ide kötötték: jó kis csapat volt a bányászoké!
Terepi munkái idején részt vehetett a Jászság/Nagykáta-Jászberény
(1963,1965), Alföld/Szeged-Szőreg (1964), Zala/Kiskanizsa-Nova
(1966,1968) térségek megkutatásában.
1967. november 18-án házasságot kötött Dr. Klenk Gusztáv
fogorvos-szájsebésszel, aki törekvéseiben támogatta. 1968. október
23-án megszületett első gyermekük. A GYES ideje alatt 1969-ben
Budapestre költöztek.
1971-ben befejezte az egyetemet és 1971. szeptember 1-től
vállalatuk budapesti központjában folytatta a munkát, terepi
szolgálatot nem vállalva. Ám ekkor jött egy bányász ajánlat:
bányamérnököt keresnek – megpályázta.
1973.01.02-től Szilikát Ipari Központi Kutató és Tervező Intézet
Kőbányatechnológiai Osztály
1973. január 2-től itt kezdte meg a munkáját. Nagyon élvezte, mert
sokoldalú volt. Ebben az időben ők csináltak minden olyan
tervezést, ami az építőipar anyagigényét, illetve osztályaik által
tervezett gyárak (cement-, üveg-, panelkészítés) anyagigényét
kiszolgáló külszíni bányák (mészkő-, márga-, agyag-, homok-,
kavicsbányák, ideértve a bányatavakat is) esetében előírás szerint
szükséges volt, de a helyszínen nem dolgozott ahhoz értő mérnök.
Az új Bányatörvény kiterjesztette ezekre a bányákra is a
bányatelek fektetés előírás szerinti kötelezettségét, amelyhez a
műszaki feltételek, védő rézsűk stb. kialakításán és bányatelekkel
lefedésén túl rekultivációs terveket, koncepciókat is kérhettek a
bánya felhagyásának esetére. Ugyanígy előírta a Bányatörvény a
műszaki üzemi tervek jóváhagyásra való beterjesztését, de kisebb
ütemterveket is kérhettek az anyagminőség romlás/szállítás
gazdaságosság eseteiben. A SZIKKTI főgeológusa és ezáltal
legközvetlenebb munkatársa a nemrég eltávozott Dr. Vitális
György volt. Rengeteget tanult Tőle szemléletben,
munkamódszerekben, precizitásban. Nagyon széles látóköre és
aktivitása által bevonta nemzetközi kongresszusok előadásainak
részfeladataiba. Nyugodjon békében!
1975. év elején kislányuk, egy év múlva kisfiúk született. A
rövidebb, II. GYES után visszatérve már változtak az idők:
megindult a SZIKKTI felmorzsolódása: előbb a Kutatási-, aztán a
Tervezési- ág töredezett. Próbálkoztak, de 1983. szeptember 15-én
felmondott és beszippantotta a magánszektor. Bányamérnöki
munkát nem, de mérnöki munkát végzett és ezt is az Alma
Maternek köszönheti.
Nyugdíjas éveit bearanyozza 7 unokája.